2015. január 29., csütörtök

A rozsdaálló Delhi vasoszlop

Indiában, Delhiben található egy 7 méter magas ősi vasoszlop, amely bizonyos feltételezések szerint rozsdaálló és egyáltalán nem bomlik. Ám vajon igaz-e ez az állítás? Ha igen, akkor hogy hozhatták létre ezt az oszlopot az ősi indiai kovácsok? Minden esetre a régészeket, a kovászokat és a különböző alternatív történelem kutatókat elkezdte érdekelni ez a műemlék.

Az oszlop
Az adatai és történelme
A pillér 1500 éves és 7 méter magas, amit 1,12 méterre a talajba állítottak. Alsó átmérője 48 cm, míg a fölső 30 cm. Több, mint 6 tonna súlyúnak becsülték. Az oszlop pontosabban egy mecset udvarán található, a Kuvval-ul-Islam-nál, ami annyit jelent, hogy "Az iszlám dicsősége".  Egy hagyomány is kötődik hozzá: az az ember, aki áttudja ölelni háttal állva az oszlopot, annak teljesül egy kívánsága. Ám, hogy erről leszokjanak és ne okozzanak károkat 1997-ben egy kis kerítést emeltek köré. Az oszlop nem az említett helyen volt megtalálható eredetileg: Visnupadagiriben, vagy más néven Udajagiriben állt. Valójában II.Csandragupta emeltette 320 és 540 között - valószínűleg inkább 400-ban -, aki Észak-Indiát uralta akkoriban. Valószínűleg fontos asztronómiai feladata volt, ugyanis hajnali árnyéka csak a nyári napforduló környékén esett az Anantasayain Visnu lába irányába. A hely megépítését és fejlesztését egyértelműen a a gupták (uralkodócsalád) fejlett csillagászati ismeretei vezették. Így általában a hely fekvése és azon belül a vasoszlopok pontos elhelyezése az Indiában 400 körül meglévő csillagászati tudás bizonyítéka. 1050-ben (más állítások szerint 1300-ban) szállították át a jelenlegi helyére AnangPal király parancsára.
A tetején Garuda madár ábrázolása volt, ám később ezt eltávolították. Az oszlopon más is megtekinthető: feliratok. Hol Visnu istenséget, hol pedig II.Csandraguptát dicsőítik a szanszkrit szövegek. Ezek segítették pontosítani az oszlop korát, hogy mikor is készülhetett és hogy eredetileg hol állhatott.

A pillér tetejének kimunkált része
Szanszkrit szövegek az oszlop falán
A rejtély
1969-ben Erich von Daniken kiadta a "Jövő emlékei" című első könyvét, amiben számos dolgot érintve azt próbálta bizonyítani, hogy földönkívüliek jártak itt a múltban. Daniken ma már úgy vélekedik, hogy az alaptézise még mindig helytálló, de régebbi könyveiben számos hibát ejt. Ezek közé tartozik az első könyvben megjelent Delhi vasoszlop is. Ekkor még nem tudta, hogy hogyan is készülhetett és miért nem rozsdásodik eme múltbéli emlék, így azt feltételezte, hogy földönkívüli tudás állhat a háttérben. Mentségére legyen szólva, hogy addig nem is nagyon foglalkozott vele senki, az ő könyve hatására kezdődtek meg a kutatások, hogy kiálljanak mellette vagy éppen cáfolják.
R. Balasubramaniam kohász és professzor, aki a Kanpuri Műszaki Tudományok Intézetében dolgozik, hosszú tanulmányt írt az oszlopról és 1974-től kezdődően éveket töltött az elemzésével.
Balasubramaniam egy tanulmánya
Az ilyen felület készítéséhez szükséges hőmérsékletet nem lehet szénégetéssel elérni. Az oszlop az ókori indiai vaskovácsolók által elért magas szintű vaskinyerés és megmunkálás bizonyítéka. 
Ugyanis az utóbbi 1600 évben ellenállt a korróziának, azaz nem roncsolódik. A szokatlanul jó rozsdaállósága úgy tűnik, hogy a magas foszfortartalom miatt maradt meg, ami a kedvező helyi időjárással együtt - ez igencsak száraz - elősegítik a vasoxidok és foszfátokból álló szilárd védőrétegének a képződését, s ez segíti megakadályozni a felszíni rozsdaképződést.
Amennyiben az oszlopnak ez a vésőrétege bármilyen okból kifolyólag megsérülne, úgy a reakció az elemek levegővel történő érintkezése folytán ismét beindul, és mind addig eltart, amíg a sérült részen ismét kialakul a jótékony védőréteg.
Összességében tehát két dolog állhat a rejtély mögött: az időjárás és a kémia.
Daniken sem támogatja már a földönkívüli hipotézist ezzel kapcsolatban, de mások úgy gondolják, hogy az akkori kohászok nem állhattak ilyen magas szinten, így ezt a fajta tudást egy ősi civilizációtól kaphatták. Miért gondolják ezt?
Az első regisztrált krómtartalmú rozsdaálló acélt Pierre Berthier francia metallurgista készítette 1821-ben, aki emellett savállóságát is kiemelte és javasolta a konyhai eszközökben való használatát. A 19.század fémfeldolgozó-ipara nem volt képes a mai rozsdamentes acélokra jellemző alacsony széntartalmat és magas krómtartalmat biztosítani, ezért az eredmény túl törékeny volt a mindennapi felhasználáshoz.
Az 1890-es évek végén Hans Goldschmidt Németországban kidolgozta azt az aluminotermikus módszert, ami szénmentes krómot tudott előállítani.
Egyszóval a tudás birtokában voltak egy ideig az emberek, majd évszázadokra elfelejtődött.
Az oszlop annak idején az oopartok - azaz az időn kívüli tárgyak - közé tartozott rejtélye miatt, ma már igencsak megoszlanak a vélemények, hogy a rejtély teljesen megoldódott-e avagy sem.

A bejegyzést kivételesen más források, publikációk felhasználásával összesítettem és írtam le.
Források:
*saját írás
*boldognapot.hu
*wikipédia
*Hihetetlen magazin

Miskolci László

4 megjegyzés: