2014. december 2., kedd

A Mormon egyház alapítójának földönkívüli kapcsolatai és a modern találkozások egyezése

Ha a földönkívüliek meglátogattak minket a régmúltban, és isteneknek is tekinthették őket fejlett technológiájuk, valamint tudásuk miatt, akkor valószínűleg az akkoriban élt emberek kész vallási kultuszt alapítottak köréjük. Ha megnézzük a világ vallásait feltételezhetjük egy részükről, hogy tényleg erről van szó. A bibliai Isten tűz, zaj és füst közepette száll le a hegy tetejére és kőtáblákat, tudást ad át Mózesnek; az ázsiaiak ős császárai és istenei szintén az égből szálltak alá - majd kialakult a sintoizmus és taoizmus. Az iszlám istene, Allah és angyalai szintén befolyással vannak a világunkra; akárcsak a hinduizmus istenei, akiknek fejlett fegyverzettel rendelkeznek.
Az egyik legkésőbb kialakult, többmilliós követőjű vallás a mormonizmus. Az érdekessége, hogy alapítójának kapcsolata egy olyan lénnyel jött létre, aki nagyon hasonlatos a modern ufó észlelések földönkívüli idegenjeinek egyik fajára...

Joseph Smith és kontaktusai
Joseph Smith (1805-1844) 1816-ban telepedett le családjával az akkori New York állam nyugati részére, egy Palmyra nevű faluba. A 19.század elején erősen térítették az embereket az ébredési, kereszténységi mozgalom nevében, hogy csatlakozzanak az egyházhoz. Smith azonban őrlődött és nem csatlakozott egyikhez sem, úgy vélte, túl sok az ellentét a felekezetek között. 1820 tavaszán a fiú 15 éves volt és az otthonuktól nem messze lévő ligetben sétált. Egyszer csak különös érzés fogta el és egy fényoszlop jelent meg az égből, ami súrolta a fák tetejét. Megjelent neki két alak: a levegőben álltak, akiknek ragyogása leírhatatlan volt. Ő úgy értelmezte, hogy a Mennyei Atyát és Fiát látja. A leírás szerint kék szemük volt, fehér bőrük, és fehér ruhát viseltek, ami kissé hasonlított a tógához. Az alakok elmondták, hogy a Földön lévő egyik egyházhoz se csatlakozzon, mert már nincs közük Jézus eredeti tanításaihoz, így tévúton járnak. Smith megfogadta a hallottakat és egy felekezethez sem szegődött. Ez volt az első látomása.

Az első kapcsolatfelvétel
A következő jelenéshez pár évnek kellett eltelnie. 1823. szeptember 21-ének éjszakáján megjelent a férfi szobájában egy angyal - legalábbis ő annak vélte -, akit Moroninak nevezett el. A sötét szobában óriási fény lett, az alak pedig lebegett, lába nem érintette a padlót. Smith leírása szerint egy laza köntöst viselt a legcsodálatosabb fehérséggel. Fehérebb és ragyogóbb volt, mint bármi, amit eddig a Földön látott. A derekát egy öv fogta át. Személyéből egyfajta dicsőség sugárzott, amit nem lehet leírni. Bőre szintén hófehér. Az angyal azt mondta, hogy a férfi otthonától nem messzi erdőben, egy ládikában aranylemezeket rejtett el a kövek között, amiken fontos információk találhatóak. Mellettük egy mellvért és két furcsa kő található. Ezután az angyal eltűnt, amire Smith így emlékezik:

"E beszélgetés után észrevettem, hogy a szobában levő fény elkezdett a hozzám beszélő személy köré húzódni, és ez így folytatódott, amíg a szoba újra sötéten maradt, kivéve közvetlenül körülötte; és akkor hirtelen megláttam valamit, ami olyan volt, mint egy sáv, mely közvetlenül a mennybe nyílik, és ő felemelkedett, amíg végleg el nem tűnt, és a szoba megint úgy maradt, amilyen a mennyei fény megjelenése előtt volt."

Moroni látogatása (a festményről hiányzik az öv)
 Kora reggel a férfi szokatlanul is kimerültnek érezte magát és ez miatt a munkából is elküldték. Az úton összeesett, és újra Moroni jelenésére ébredt fel, aki felszólította, hogy mondja el apjának a vele való találkozását. Smith így is tett, mire apja azt javasolta, hogy keresse fel a helyet, ahol megtalálhatóak a tárgyak. Megfogadta apja tanácsát, és elment a Cumorah Hegy lábához - mert a vízióban itt látta a rejtekhelyet - , ahol megpróbálta eltávolítani a lemezeket a kövek alól, azonban az angyal hirtelen megjelent és megakadályozta. Smith úgy érezte, hogy egy "természetfölötti erő" földhöz csapja. A lény azt mondta neki, hogy mától kezdve minden év ugyanezen napján látogasson el ide, ahol találkozni fog vele és különböző utasításokat, felvilágosítást fog kapni. Ez egészen pontosan 4 évig tartott és 1827. szeptember 22-én a férfi átvehette a lemezeket. Moroni megparancsolta neki, hogy senkinek se mutassa meg őket, senkinek se adja el, hogy pénzt szerezzen, csak fordítsa le a lemezeket a kövek segítségével.
Amennyiben mindent úgy tesz, ahogy mond, védelem alatt lesz. Ez rá is fért Smithre, mert amikor a pletykák szétterjedtek, hogy minek a birtokában került, folyton üldözni kezdték és megpróbálták elkobozni tőle a tárgyakat, ami szerencsére egyszer sem sikerült. Végül egy rongyba tekerte bele őket, majd az említett mellvértbe rejtette el a többiek elől. Többen is megpróbáltak betörni a házába és mindig máshová tette a lemezeket, olykor még a családtagjai sem tudták hová.

A találkozások általában négyszemközt folytak. Hogy Smithnek nem csak víziója volt, hanem a lény fizikailag is ott lehetett, az bizonyítja, hogy az 1829-es találkozás alkalmával többen is látták az "angyalt", akiket végül teljesen meggyőzött az egész történet hitelessége.

Smith megkapja az aranylemezeket
A tárgyak és a fordítás
Az aranylemezek a tanúk szerint igencsak súlyosak voltak, ám mivel mérleggel sosem mérték le - csak kézbe vették - igen változatos tömeggel írták le. Egyesek úgy vélték 14 kiló lehet, míg mások 27-nek is tippelték. Vékony fémlapokból álltak, amiknek mindkét oldalán véset volt található ismeretlen nyelven. Méretük 15x20 cm, a vastagságukról a leírás változik. Ezeket a lapokat három D gyűrű fogta össze kötésbe, mintha egy könyv lenne.

A fordítások megkezdődtek a kövek segítségével, és ezek alapján íródott meg a  Mormon könyve, ami a vallás követőinek olyan, mint a keresztényeknek a Biblia. A két kő - melynek neve Urim és Tummim - a lemezek fordítását segítették, kristályszerűek. Átlátszó gyémántnak tűntek, amiken különböző jelek voltak láthatóak.
"Két, ezüstívbe foglalt kő az..., akik az ősi, vagyis az előző időkben ezeket a köveket bírták és használták, látnokok voltak; és hogy Isten készítette azokat, a könyv lefordításának céljára."- írta jegyzeteiben, könyvében a férfi.
Az érdekessége ennek a bizonyos "fordító" gépnek - mert nem tudjuk pontosan mi volt, eléggé zavaros a leírása -, hogy Smith úgy fordította le a lemezeket, hogy belenézett a kövekbe és ezáltal látta az ismeretlen nyelven íródott jelek jelentését angolul. A két tárgyat belehelyezte egy szemüveg keretébe és a látottakat felolvasta, mire egy kiválasztott írnok feljegyzetelte az elhangzottakat. Hol egy függöny választotta el őket egymástól, hol pedig akár egy szoba, vagy egy emelet is, azért, hogy az írnok ne láthassa a lemezeket.

A lemezek, a mellvért és a fordító kövek
 Az aranylemezek teljes fordítása 1829-ben készült el, majd egy évre rá kiadták 5000 példányban egy könyvben, melynek címe a "Mormon könyve" lett.
A Mormon könyvét a hívők három olyan népcsoport vallási feljegyzésének tartják, amely az óvilágból vándorolt az amerikai földrészre. Valamint a szöveg kiegészíti, helyreállítja az evangéliumok tévedéseit. A lemezeket Smith ismerősei csak ezután láthatták, majd visszakerültek Moroni angyalhoz. A könyv elejére bekerült a tanúk bizonyságtétele is:
"És arról is bizonyságot teszünk..megnéztük a lemezeket és a rajtuk levő bevéséseket...megfogtunk a kezünkkel; és a rajtuk lévő bevéséseket is láttuk, amelyek mind ősi és míves kivitelű munkának látszottak ...És józan szavakkal kijelentjük, hogy Istennek egy angyala jött le a mennyből.."
Összesen 8 tanú látta a saját szemével a tárgyakat és érintette meg őket és három látta víziókban.
A könyv végül igen elterjedt lett, majd a hívők kialakították saját csoportjukat és egyházukat.
Máig bezárólag 88 nyelvre fordították le és 15 millió tagja van a világ minden részén eme vallásnak.

Az ismeretlen nyelven íródott szöveg másolata a lemezekről
 A lényeg tehát a következő:  ha Smithnek csak valamilyen pszichés hallucinációi lettek volna, akkor az ismerősei aligha látták volna fizikailag Moronit. Ha a táblák nem léteztek volna, akkor nem tudták volna megnézni a társai. Nemlétező tárgyat pedig nem akarnak eltulajdonítani - mint, ahogyan a környékbéliek szerették volna.

Modern találkozások és kapcsolatok
Miért lehetséges, hogy Joseph Smith valójában egy földönkívülivel találkozott, aki befolyásolta őt és terelgette az úton? Mert hasonló történetekkel és leírásokkal találkozhatunk a modern ufó észlelések kapcsán is, ami nem lehet véletlen. 1844-ben Smith elhunyt és 100 évre rá kezdetét vette a "repülő csészealj őrület". Már előtte is láttak különös jelenségeket, ismeretlen gépeket az égbolton, de az 1950-es években ért a csúcspontjára a beszámolók száma. A világháború befejezése után összes nagy nemzet a másiktól félt, hogy valójában a titkos fegyvereiket látják saját légterükön belül, és kitört a pánik, hogy megtámadják őket. Az idő előrehaladtával kiderült, hogy Amerikának nem volt félnivalója a Szovjetuniótól - és ugyanez igaz más országokra is - , mert nem ők voltak a ludasak az incidensekért. De akkor kik? Nos, egyre többen úgy gondolták, hogy földönkívüliek látogattak meg minket. Amilyen sebességet elértek, és amilyen manővereket végeztek ezek az ismeretlen repülő szerkezetek, arra egyetlen egy máig használt gép sem képes. Majd jöttek a beszámolók az utasokról is: a kis szürke testű, nagy fejű, fekete szemű lénycsoport feltűnése előtt folyamatosan özönlöttek bejelentések más-más lényekről. Az egyik legelterjedtebb a szinte "angyali" megjelenésű, emberszerű idegenek voltak.

1953-ben egy George Adamski nevű férfi arról számolt be, hogy rendszeresen figyelt már meg ufókat egy ideje, de ebben az évben szemtől-szembeni kontaktusra is sort kerített. A kietlen kaliforniai sivatagban egyfajta sugallatra odaérkező Adamski egy emberszerű lénnyel találta magát szemben, aki annyira androgün megjelenésű volt, hogy ha másik ruha lett volna rajta, nőnek nézett volna ki. Csodálatos, baráti érzés fogta el és közeledni kezdtek egymáshoz. A lény arca gyönyörű volt, haja pedig hosszú szőke. Ruhája barnás színű, és derekát egy öv fogta át - olyan öv, melyet Smith is leírt Moronival való találkozásakor. Az idegen neve Orthon volt és ettől kezdve bizonyos időközönként találkoztak egymással, hogy Orthon és társai különböző tanításokat, utasításokat, filozófiát adjon át a férfinak. Ez a folyamat évekig tartott és Adamski könyvben publikálta őket. Olykor egy előadására akár 5 ezer ember is elment, a könyvek bestsellerek lettek és szinte vallási áhítattal hallgatták szavait. Érdekes, hogy akárcsak Smith, úgy Adamski is tanításokat kapott és olyan helyeken találkozott "angyalával", ahol mások nem pillanthatják meg őket, de néha az ismerősei is láttak ufókat, amikről Adamski beszélt.

Adamski találkozása Orthonnal és Smith találkozása Moronival
Hamarosan több ember is jelentkezett hasonló történettel. Howard Menger szintén az ötvenes években számolt be ilyen élményekről, ám állítása szerint már 1932-ben - amikor ő 10 éves múlt - is találkozott egy földönkívüli nővel, amikor egyedül volt. Ne feledjük, Smith is gyerekkorában látta első jelenését. Menger oly áhítattal írta le a nőt, mint Smith, amikor először találkozott Moronival:
"A valaha leggyönyörűbb nőt láttam magam előtt...a napfény megcsillant aranyló haján..szinte sugárzott és izzott a lénye. Öltözete síruhára emlékeztetett, mely áttetsző volt és ragyogó, nem volt rajta gomb vagy illesztés....bőre áttetsző törékeny, kamélia szerű, fehér."
A későbbi években, amikor már felnőtt férfi lett, felvették vele ismét a kapcsolatot és tanításokat adtak át neki ezek a földönkívüliek.
Adamski és Menger is beszámolt olyan fehéres-sárgás fényről, ami az idegenek repülőszerkezetéből érkezett, amiről Smith is írt a szobájában látottaknál, de ő úgy hitte, hogy az a fény a mennybe nyílik.

A harmadik férfi akit meg kell említenem az Orfeo Angelucci. Személyes találkozása egy lénnyel 1952-ben volt, de már előtte is többször tapasztalt jelenségeket: ismeretlen repülő tárgyat látott és hologrammot is. Ezeket akár több hónap, vagy év is elválaszthatta egymástól, mintha lassan készítették volna fel a találkozásra - akár a többieket. Amikor egyedül sétált hazafelé egy furcsa érzés kerítette hatalmába, mint a néhai a mormonistát az Atyával és Fiával való találkozáskor. Ez a furcsa érzés a többi találkozó előtt mindig hatalmába kerítette. Hirtelen szívélyes fogadtatás és melegség járta át, majd megszólította egy embernek kinéző teremtmény. Uniformist hordott és szintén gyönyörű férfinek tűnt - akárcsak Orthon- , egyaránt sugárzott, majd néha "villózott", nem volt teljesen fizikai az alakja.
A lény - akit elnevezett Neptunnak - tanításokat adott át Orfeónak és többször is találkoztak.Nem teljesen fizikai entitásoknak írta le őt és társait, noha olykor fizikailag is megérintette őket. Olyan volt, mintha "félanyagi" lények lettek volna, egy felsőbbrendű világ jövevényei. Bizonyos találkozások után pedig szörnyen nagy fáradságról számolt be, akárcsak Smith Moronival való találkozása után.
A későbbi évtizedekben is ilyen idegenekről számoltak be nem csak amerikaiak, hanem német és olasz területekről is, mint például Billy Meier és Eugenio Siragusa.

Modern találkozások vallásai
Bár bizonyos történetek hitelességét többen is megkérdőjelezték, egyesek  követőkre is leltek. Annyira, hogy valakik még vallást is alapítottak az átélt események után. Ilyen volt George King, aki megalapította az Aetherius Társaságot, miután telepatikusan felvették vele a kapcsolatot földönkívüli lények különböző világokból. A társaság ötvözte a teozófiát, a jógát, a buddhizmust és a kereszténységet is. Bár több kutató elutasítja az ilyen UFO-vallásokat, mégis King valamennyire hitelesnek számított, mert olykor előre megtudta mondani, hogy hol fognak megjelenni a repülő csészealjak. Az alapító 1997-ben meghalt, de a több ezres taglétszámú csoport továbbra is működik.
Egy másik UFO-vallás a Raelizmus, amit Claude Vorilhon francia férfi hozott létre. Claude fiatal korában igen sikeres volt: lemezszerződéseket kötött, tini popsztár volt, autóversenyző és sport újságíró saját kiadóval. Ám 1973-ban megváltozott élete, amikor este hazafelé vezetett autójával és az egyik vulkáni hegy lábánál egy ufó szállt le, majd ő kíváncsian odahajtott. A gépből egy emberszerű idegen lény lépett ki, aki utasítást adott neki, hogy terjessze szét a Földön az emberiség valódi származását és történelmét. A földönkívülivel Vorilhon többször is találkozott és folyamatosan publikálta az üzeneteket, amik sok támogatót és ellenséget is szereztek számára. A hívők szerint az idegeneket a régi korok emberei angyaloknak és isteneknek tekintették, s a korábbi látogatásaik a ma ismert nagy vallások kialakulásához vezettek. Ha ez a történet igaz, akkor egy évszázaddal előtte Moroni tényleg földönkívüli volt, akárcsak más vallások istenei és angyalai is azok lehettek.

Modern találkozás földönkívüli "angyalszerű" lényekkel
Észrevehető, hogy ezek a történetek mennyire hasonlítanak arra, amiről Joseph Smith számolt be.
A lények sugárzása, az őket kísérő érzelemtöltetek és reakciók azonossága, a kontaktus és a tanítások ekvivalense. Ha Smith tényleg az Atyával és egy angyalával találkozott, akkor miért nem adták oda neki rögtön a kész írást és tanításokat? Miért kellett "misztikus ketyeréket" kapnia és lefordítania a szöveget, és miért kellett évekig tanítani és beszélni vele előtte? Ez nem hiszem, hogy az Atyára és segítőire vallana, sokkal inkább egy lépésről lépésre, jól megtervezett, fokozatosan kibontakozó tudáscserére illik a földönkívüliek részéről.
Smith soha nem mondta, hogy angyalának szárnyai lettek volna. Egyszer csak megjelent előtte úgy, mint az ötvenes évek kapcsolattartói előtt a földönkívüliek. Érdekes momentum, hogy akárcsak Smith, úgy a modern közvetítők egy kisebb része is vallást alapított, igaz, ők kevesebb tagszámmal büszkélkedhetnek.

XX. századi aranylemezek
Olyan történetek is keringenek, amelyekben szintén aranylemezekről van szó.
1845-ben találták meg a Voree lemezeket Wisconsin közelében, amik a leírtak alapján Joseph Smith történetét igazolták volna. Megtalálója James Strang volt és szavahihetőségét több, nem mormon vallású ember is alátámasztotta. Strang 1856-ban meghalt és a lemezek eltűntek az 1900-as évek elején, máig nem tudni hová lettek. Juan Móricz, magyar származású férfi azt állította 1969-ben, hogy olyan aranynak tűnő lemezeket talált egy ecuadori barlangban, amire az emberi civilizáció eredete van felírva ismeretlen nyelven, amit ő részben megfejtett. A kincseket soha nem találták meg Mórciz halála után és máig is keresik őket különböző expedíciók. 1974-ben Izsáky László kutatásai során társaival Erdélybe sodródott, ahol sikerült felvennie a kapcsolatot idegen lényekkel - ők szintén hosszú szőke hajúak voltak, angyali kinézettel, mint a korábbi beszámolókban - , akik leszálltak a közelükbe. Egy dobozban aranylemezeket adtak át Izsákyéknak, ám a társalgást megszakították a román katonák. A securitate elkobozta a dobozt, benne a lemezekkel, és a férfiakat magukkal vitték. Valaki soha nem került elő, valakit megkínoztak, Izsákyt pedig elmegyógyintézetbe zárták. Hamarosan kiszabadult, megmenekült és szerencséjére voltak másolatai a lemezek ábráiról, amit később meg is fejtett. Amikor publikálni akarta eredményeit ellenállásba ütközött: nem hagyták neki, letartóztatták, folyamatosan zaklatták. A történetben több olyan momentum is van, ami nem túl nagy hitelt ad neki - itt most nem részletezném őket - ám érdekes, hogy Izsáky végül eltűnt, holléte máig ismeretlen.

Összesítés
Ebben az eléggé komplex témában nagyon sok egyezést találhatunk, ha jól átnézzük őket. Az angyalok talán tényleg földönkívüliek lehettek, csak az adott kor embere még másként hívta őket. Valakik a kereszténység terjeszkedése idején kerültek kapcsolatba velük, így azt gondolták, hogy az ég hírnökei és Isten szolgái. Míg mi, akik számtalan Föld típusú bolygót fedeztünk már fel és a világűrben is jártunk már, úgy gondoljuk, hogy ezek a lények földönkívüliek. Talán senkinek sincs igaza és egy magasabb dimenziójú lények csoportjáról beszélhetünk, akik nem is angyalok, de nem is földönkívüliek. A lényeg az, hogy hosszú évszázadokon, sőt évezredeken át sokan ugyanarról számoltak be. És ez nem lehet a véletlen műve...

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a
1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.
A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.

2014. október 26., vasárnap

Aztlan - az azték nép ősi hazája

Az aztékok egy etnikai csoport volt Mexikóban, akik a 14.-16. században uralták a környéket. A Nahuatl nyelvet beszélték és nevük jelentése "emberek Aztlanról" vagy "akik Aztlanról származnak". Ez egy állítólagos mitológiai hely volt, ahonnan az ősök érkeztek majd telepedtek le Amerikába, Mexikó környékén. Aztlánt számos etnográfiai forrásban megemlítik és minden ilyen etnográfiai munka, különböző listákról ír, azok is különböző törzsi csoportokról, akik részt vettek eme ősi helyről a közép-Mexikóba történő vándorlás során. A mexika törzset, amelyik megalapította a híres Tenochititlan-t, azaz az azték fővárost, mindegyik ilyen iratban megemlítik. Valószínűleg a szigethez csatlakozott több csatorna, mesterséges úszó szigetecske is. Korunk tudósai úgy gondolják, hogy a főváros a Texcoco tó egyik kis szigetén terült el kb.1519 körül. Mára a tó nagy része eltűnt, lecsapolták és csak pár mocsaras rész, vízelvezető csatorna veszi körül.


Az állítólagos elhelyezkedése a tónak, valamint Tenochititlan elhelyezkedése (katt a nagyobb felbontásért)
A legendás hely leírása és története
 Egy nahuatl legenda szerint 7 törzs élt Chicomoztoc-ban - ez szintén egy ismeretlen mitikus hely -, vagyis ott, "ahol számos barlang van". Minden barlang egy-egy törzset szimbolizált; a Xochimilca, Tlahuica, Acolhua, Tlaxcalan, Tepaneca, Chalca és a Mexika törzseket. Mivel nyelveik eredete közös volt, ezért ezeket a törzseket együtt "Nahuatlaca"-nek nevezték. Később elhagyták a barlangokat és Aztlanhoz, vagy más néven Aztatlanhoz közel telepedtek le.  

Chicomoztoc ábrázolása, a hét barlang hét törzsével
Cristobal del Castillo megemlíti a "Fragmentos de la Obra General Sobre Historia de los Mexicanos" című könyvében, hogy az Aztlan szigete körül lévő tavat a Hold tavának nevezik, azaz Metztliapan-nak.
Különböző fennmaradt kódexek számolnak be a helyről. Az iratokban ellentmondásokat is találhatunk. Egyes leírások paradicsomi helyként jellemzik, míg mások - köztük az Aubin kódex - úgy írják le mint, ahol az aztékok az elit réteg, azaz az Azteca Chicomoztoca zsarnoksága alatt éltek. Mindenesetre egy idő után a nép papjuk vezetésével elmenekült hajókkal, és útjuk során istenségük, Huitzilopochtli megtiltotta nekik, hogy "azteca"-nak nevezzék magukat. Parancsa szerint népüket ezentúl "mexica" néven nevezzék, mert hamarosan Mexikó körzetében fognak letelepedni útjuk végeztével. 

(Irónikus módon 19. századi tudósok - kiváltképp Alexander von Humboldt és William H. Prescott - nevezték el ezt a népet aztéknak. Humboldt javasolta, hogy különítsék el a "modern" és a "honfoglalás kori" embereket, amit igen sok szakmabéli támogatott.)

A folytatásban az olvasható, hogy a dél felé tartó vándorlás Krisztus után 1064. május 24.-én vette kezdetét. 1064 egy vulkán kitörés időpontja is, ami az Arizónában lévő Sunset kráternél történt, és május 24.-e a kezdete az azték Nap évnek, így valamiképp kapcsolat is lehet a két esemény között. A menekülők végül a cikk elején is említett Tenochtitlán-ban telepedtek le. Az érdekesség az, hogy Aztlán kisebb jelentőségű az azték legendákban, mint a Tenochtitlán-ba való vándorlás maga.
Mind a hét csoport (akik elhagyták a barlangokat és Aztlant), alapított egy-egy városállamot közép Mexikóban, amiknek a neve Tepaneca és Matlatzinca volt. Ezek a városállamok a közép-Amerika időszámításnak a késői poszt-klasszikus periódusa alatt alakultak ki, azaz kb. 1300-1521 környékén.
Utoljára a Mexica törzs vándorolt ki a szigetről. Amikor megérkeztek jelenlegi hazájukba, a Mexikó-völgybe, már az összes helyet elfoglalták a korábban beözönlő, előző hullámban érkező népek, és így arra kényszerültek (a mexica törzs tagjai), hogy a Texcoco tó partján szoroskodjanak, ugyanis kicsi volt a terület.

A boturini kódex egy ábrázolása Aztlanról, és annak elhagyásáról
Valós vagy kitalált hely?
Sokan úgy gondolják, hogy ez a hely soha nem létezett, pusztán a mitológia része. Ám akadnak olyanok is, akik próbálták elhelyezni, hogy hol is terülhetett el.
Általában vagy észak-nyugat Mexikóba, vagy észak Amerika dél-nyugati részére helyezik a hivatalos történészek. Diego Duran szerzetes (1537-1588), aki feljegyezte az aztékok történelmét, megpróbálta megtalálni Aztlant, bár a pontos helyet neki sem sikerült felfedeznie. 
1887-ben Alfredo Chavero antropológus úgy gondolta, hogy Aztlan nem más, mint Nayarit, ami a Csendes óceán partján található. Ezt vitatták a korabeli tudósok, de volt aki elfogadta ezt az elméletet is.
Eduardo Matos Moctezuma mexikói régész úgy vélte, hogy a hely valahol a mostani államok, Guanajuato, Jalisco és Michoacán környékén volt. Tanulmányozta a spanyol hódítók által írt jegyzeteket és szerinte a Cerro del Culiacan vulkanikus hegy közeléből menekülhettek el az aztékok ősei, aminek a közelében még egy tó is található. 


Az alternatív nézetek szerint nem erről van szó, hanem hogy a hely megfeleltethető Atlantisszal, az elsüllyedt birodalommal, vagy legalábbis valahol az óceánon terülhetett el. Az Aztlan és Atlantisz nevek olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy közös gyökereket feltételeznek. Hasonlóan valamilyen katasztrófa és belső viszály vetett véget mindkettőnek, így talán ugyanarról a helyről beszélhetünk. Szóba került ugye a Sunset vulkán kitörése és a dátumok egyezése, ám ez a kráter teljesen máshol helyezkedik el, mint ahová gondolják a maják korabeli településeit, ugyanis nincs ott sem tó, sem víz, sem pedig városok nyomai, mint ahogy a fennmaradt szövegekben olvasható. Lehet, hogy egy másik vulkán kitörése okolható a menekülés miatt? Ha valamikor a régmúltban tényleg történt egy óriási katasztrófa a Földön - amire minden ősi nép megemlékezik -, akkor joggal feltételezhető az, hogy egyszerre több vulkán is kitört és megemelkedett a vízszint is. Egy meteor becsapódása előidézheti mindkét természeti katasztrófát. Mivel a hagyományok beszámolnak az égből hulló kövekről, ez a feltételezés nem is hangzik olyan meredeken.
 A túlélők hajóikkal több irányban is szétözönlöttek a világ minden tája felé, így egy csoportjuk megérkezhetett Amerika, Mexikó területére is. Ráadásul a különböző népek istenségei, bizonyos ábrázolásai és reliefjei is hasonlítanak egymásra. Az aztékok lépcsős templomai és piramisai szinte megegyeznek a sumerek zikkurat lépcsős építményeivel, valamint az egyiptomi Dzsószer fáraó lépcsős piramisával. Ezek az egyezések egy közös őskultúrára utalnak.

Egy fizikai bizonyíték örök elvesztése
A régészek nem fogadják el bizonyítéknak a legendákat és mítoszokat, legtöbbjük úgy vélekedik róla, hogy csak mese, kitaláció vagy szimplán nem szabad szó szerint értelmezni. Számukra csak a fizikai bizonyíték létezik: a térképek, a csontvázak, az edények, a megtapintható reliefek.
Teoberto Maler (1842-1917) is az ilyen emberek közé tartozott és nem foglalkozott eltűnt civilizációk meséivel. Német származású családtól származott és 21 évesen Bécsbe költözött. Világéletében foglalkoztatta a mezoamerikai kultúra, Mexikóban szolgált katonaként, majd később megszerezte magának az állampolgárságot is. Az ő idejében még kevésbé voltak feltárva a romok a dzsungelben ezért elhatározta, hogy felkeresi a legfontosabb helyeket és részletesen dokumentálni fogja őket. Fotósnak állt és felkereste Chunlimónt, Palenquét, Tikalt és Mitrát, hogy fotózza és felfedezze őket. Még a helyi indiánokat is felbérelte, hogy macsétájukkal tisztítsák meg a környéket a burjánzó növényzettől. Később Párizsba kellett utaznia, de ekkor is folyamatosan képezte magát és rengeteg könyvet olvasott a témában. Hamarosan kisebb vagyont örökölt, amiből újra visszatért Amerikába és letelepedett Yucatánban. Elődeinél részletesebben feltárt rengeteg helyet és könyveket is publikált róluk. Fotóit múzeumok vásárolták meg.

Teoberto Maler
A XX. század korai éveiben foglalkozott részletesen Tikallal, az egyik legfontosabb várossal. Számtalan frízt - ami az építészetben a klasszikus oszloprendek és párkányzatok egyik része - fotózott le, amiket domborművek díszítették. Egyszer azonban olyan ábrázolást talált, ami romba döntötte az eltűnt civilizációkhoz viszonyuló szkepticizmusát. A lelet eredetileg egy hosszú fríz része volt, ami egy Akropoliszon húzódott végig és a maják történelmének pillanatait örökítette meg. A fríz elején egy megdöbbentő ábrázolás volt látható: egy óriási áradást és vulkánkitörést örökítettek meg. A kép bal sarkában az látszódik, amint egy lépcsős piramis összeomlik, míg az előtérben egy hosszú, világos hajú férfi fuldoklik a vízben. Előtte egy csónakban evező ember menekül el a helyszínről. Akkoriban a leletek még átszállíthatóak voltak más országokba, így Maler leválasztotta ezt a részletet az épületről és Ausztriába szállíttatta. Ott kiállították megannyi lelettel együtt a Vöelkerkunde Múzeumba és 1945-ig megtekinthető volt. Ám a második világháború vége közbeszólt: ebben az évben ugyanis a szovjet csapatok kifosztották Bécset, s vele együtt a múzeumot. Számtalan más lelettel együtt a relief örökre eltűnt és talán már nem is létezik. Egyedül Maler rajzai maradtak meg és sejtetik, hogy mennyire egyértelmű utalás volt a jelenet a katasztrófára. Így tehát egy rendkívülien fontos kézzelfogható bizonyíték veszett oda az Aztlan, Atlantisz hívők pechjére.

A híres relief, mely örökre eltűnt
Az ősök eredeti hazája
Létezett-e valaha Aztlan? Vagy tényleg csak kitaláció volna, mint ahogy a többi nép is kitalált magának egy olyan helyet, ahonnan aztán egy katasztrófa miatt elmenekülnek? Ezek a kultúrák miért egyeznek meg egymással annyira minden téren? 
Míg a "hivatalos" régészek a véletlen szót rebesgetik, addig az alternatív nézeteket képviselő kutatók kitartanak az mellett, hogy ezek nem alaptalan mesék, hanem történelmünk elveszett részének kollektív ősemlékezete.

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a
1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.
A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.



2014. szeptember 25., csütörtök

Nuada, a robotkezű király

Az ír mitológiában feltűnik egy furcsa alak, aki igencsak fontos szerepet töltött be az írek történelme során, és volt egy sajátos testi jellege is: egyik karja művégtag volt.

Mielőtt belekezdenék a Nuada Airgetlám királynak és történetének bemutatásába, fontos tisztáznunk pár kifejezést, hogy érthetőbb legyen a történet és rámutasson atlantiszi vagy épp földönkívüli voltára.

Hódítások Könyve - azaz a Lebor Gabála Érenn
Ez a kelták "Bibliája", ami az Ír-sziget benépesítését beszéli el. Valószínűleg az i.e. 600 előtti népek érkezésére utal, akik több különböző hullámban érkeztek meg a szigetre. Ez elég széles időintervallum is lehet i.e. 4000-től kezdődően egészen i.e.1000-ig bezárólag. A történészek persze tudomást sem akarnak szerezni róla, mondván, hogy csak legenda az egész. Ám a könyv szinte kronológiai sorrendben, teljesen hitelesen adja elő a történteket. Azzal kezdődik, hogy Isten megteremti a világot és az első ember párt, akiknek utódait egészen Noéig vezeti. Noé fiának lányát Cessairnak nevezik és az első népet róla nevezték el. Hat népről esik szó benne és mindegyikük érkezése időben felénk halad: Cessair népe, Partholónok népe, a Nemedek, Fir Bolgok, Danu istennő népe és végül Mil fiai.
Ezek a népek hol az Özönvízt éltek túl, hol különböző szigeteken kötöttek ki, hol pedig egymástól próbálták megszerezni a területeket és egymással álltak ellentétben. Ők emelték a szigeten a különböző megalithokat és menhíreket, majd a történelem számára ismert ír lakók tőlük vették át ezt a szokást.

A Lebor Gabála Érenn egy oldala
Dannu Istennő Népe - azaz a Tuatha Dé Danann
 Írország ötödik meghódítói voltak, akik a legenda szerint az égből érkeztek. Az írások kiemelik: egyes lakosok nem közönséges halandók voltak, hanem istenségek, természetfeletti népek, mágusok és tündérek voltak, majd belőlük származtak a hősök és a nagy királyok is. A nép okkult tudásra és különleges képességekre tett szert annak idején. A tudást és a druida hitet is ők hozták el az akkori lakosságnak. Azonban a lakosság egy része, már a korábban, előttük betelepült Fir Bolgokból állt, akik nem adták át a területeket, így megkezdődött egy csata, amiben a szóban forgó Nuada is részt vett.

Most hogy ezt tisztáztuk a következő történet kerekedhet ki a ránk maradt iratokból: volt egyszer egy civilizáció, ami mára teljesen ismeretlen a történészek számára. Vagyis ismerős lehetne, ha komolyan vennék a mítoszokat. Az elsüllyedt civilizáció képe megtalálható szinte az összes nép őstörténetében, legendáiban. Ennek közös vonása, hogy volt egyszer egy sziget, ami nagy árvíz és kőből hulló kövek következtében, egy nagy katasztrófa során elpusztult. A sziget lakosai, a túlélők különböző pontokra szétszóródtak a világban és találkoztak a "fejletlenebb" népekkel. Ezek közül több nép Írországra menekült.

Tehát Nuada, vagy más néven Nuadu, a legendás Dannu istennő népének volt az első királya. Sosem ismerte meg szülei valódi kilétét, de egyesek szerint Dagda, a mindenható főisten gyermeke volt.
Egy másik rokona szintén egy istenség, méghozzá Nodens, a gyógyítás és tengerek istene. Uralkodási ideje bizonytalan, bizonyos iratok szerint Kr.e. 1890-1870-ig vagy Kr.e. 1470-1447-ig uralkodott. A történet szerint megérkezik a népével Írországba és szerettek volna békében élni az ott élő Fir Bolgokkal, és arra kérik az ő királyukat, hogy adja át a területek felét. Ezt a nép nem fogadja el és kitör a harc a két fél között. Az első csatában Nuada azonban elveszti egyik karját a bajnok Sreng által. A két fél továbbra sem egyezik ki egymással, így napokig tart a harc. Végül nagy nehézségek közepette Nuada népe megnyeri a harcot és békét kötnek egymással: a Borgok megtarthatják a területek egyötödét.

Nuada a csatában, még az ép karjával
A hagyományok szerint egy királynak tökéletesnek kell lennie testileg és fizikailag, ám Nuada karja hiányzott és új királyt kellett választania a népnek. A kiválasztott Bres lett, így Nuada elvesztette uralkodói jogosultságát. Bres  híres volt szépségéről és értelméről, de legalább ennyire gonosszá is vált királysága idején, ugyanis a környező népekkel kegyetlenül bánt. Az istenek népe egy darabig tétlenül tűrte az eseményeket, ám végül megbeszélést tartottak. Dian Chect, aki kovácsisten és orvos volt, segített Nuadának: létrehozott egy "ezüstkart", amit a levágott helyére tett és viselője mozgatta,  használni tudta. Innentől kezdve a királyt az Airgetlám jelzővel illették, ami annyit jelent Ezüstkarú. Dian fia, azaz Miach is segített és tökéletesítette a kart: húst és vért is adott hozzá. Miután Nuada karja tökéletes lett, újra ő lett a király és a zsarnok Brest elűzték a trónról. Nuada még sok évig uralkodott és a későbbi események folytán halt meg. De az már egy másik történet...

Nuada egy acél-mechanikus kezet kapott
A történetre atlantiszi vagy paleoasztronautika értelemben is tekinthetünk. Az atlantisziak fejlettebbek voltak az ókori társadalmaknál és nagy mágusoknak tartották őket. Ugyanez igaz Dannu istennő népére és a többi, szigetről kivándorló népre is. A fejletlenebb ókoriak isteneknek és tanítómestereknek is tekinthették ezeket a népeket. Egy közülük készítette el a mesterséges végtagot óriási tudása révén. Ha földönkívüli elméletként értelmezzük a mítoszt, akkor Dian Chect istenség valószínűleg egy nagyon okos földönkívüli tudós lehetett, aki megalkotta a Nuada számára az acélkart. Az acél igen kemény, egyben rugalmas is és korróziómentes. Ám, mint a legenda hozzáteszi, valamilyen módon húst és vért is adtak hozzá, ezekkel együtt tökéletesen használta karját a király. Itt juthat eszünkbe a transzhumanizmus, ami jelenleg csak egy mozgalom, de az emberiség szempontjából a jövő is lehet. A mozgalom hívei a biotechnikában és a technológiában látják a megoldást a különböző betegségek és a megöregedés legyőzésére. Eszerint testünk átalakul, részben gépek leszünk, amivé sokkal erősebbé válhatunk. Nem fognak majd rajtunk úgy a betegségek, a gyengék erőssé válhatnak és a hiányzó végtagokat - kezeket és lábakat - pótolhatjuk kibernetikus úton is. Ez az eszme szinte ugyanazt írja le, amit Nuada karján véghezvittek a legenda szerint - csak éppen a gyakorlatban, amire mi még nem vagyunk képesek. Kezdetleges művégtagokat már bevezetett és használ ugyan az orvostudomány (ne feledjük: Dian Chect orvosistenség is volt!), de még fejlesztésre szorulnak. Eme összehasonlításból az emberben felötlik az a gondolat, hogy Nuada király "robotkarja" talán egyszer tényleg létezett...

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.
Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

2014. augusztus 21., csütörtök

Ókori és modern mítoszok a Holdról - az égi kísérőnk foglalt?

Égi kísérőnk, a Hold óriási szerepet töltött be az ókori kultúrákban. Hol az istenséget személyesítette meg, hol pedig azt vallották, hogy bizonyos istenek onnan érkeztek. Később, az idő előrehaladtával már tudományosabb szemmel is megvizsgálták. Egyes kultúrák ez alapján írtak és készítettek naptárjaikat és tartották ünnepeiket. De vajon lakott volt-e a Hold valaha? Vagy esetleg még most is az, csak eltitkolják előlünk?

A Hold

Holdbéli Istenek
Mint írtam, az ókori civilizációk számtalan istenséget imádtak és egyesek közülük a Holdról érkeztek, majd oda is tértek vissza. Hogy ezek mögött a paleoasztronautika elmélet ősi földönkívülieit kell-e értenünk és valóban léteztek-e, azt nem tudni, viszont tény, hogy ezeket a mítoszokat a modern ufó "mítoszokkal" és anomáliákkal összevetve rendkívül érdekes képet kapunk, de erről majd a későbbiekben.

A kínai mitológiában szerepel Chang-O vagy Chang'e istennő, aki a Holdon él. 
A legenda szerint ő és férje, Houyi fent éltek a többi istennel a mennyekben, akik halhatatlanok voltak. A Jáde császár tíz fia ráunt unalmas mindennapi teendőjükre és az égbolton vadul rakoncátlankodtak, és erejükkel elkezdték megperzselni a Földet. Mikor apjuk leparancsolta őket, azok nem hallgattak rá, így a császár kénytelen volt hívatni Houyhit, hogy tanítsa móresre a fiúkat. Azonban Houyi elvetette a sulykot, mert meglátta a Földön a megpörkölődött embereket és a tíz fiúból kilencet lenyilazott mérgében. A császár annyira mérges volt, hogy az íjászt és feleségét, Chang-O-t megfosztotta hallhatatlanságuktól és kiűzette őket a mennyekből a Földre. Chang-O nagyon nyomorúságosan érezte magát hogy halandó lett, ezért férje felkerekedett, hogy megszerezze a halhatatlanság tablettáját, amit végül Xi Wangmu istennőtől kapott meg. Houyi hazavitte egy kis dobozban, és megtiltotta feleségének, hogy kinyissa azt, amíg haza nem ér. Ám Chang-O-n győzött a kíváncsiság és egy idő után felnyitotta a dobozt, megtalálva benne a tablettákat. Ekkor ért haza Houyi és szörnyen dühös volt a feleségére, amiért nem hallgatott rá és a vita közben véletlenül a nő lenyelte az egész pirulát. Ennek hatására lebegni kezdett! Fel, egészen a Holdra és a nyilas istennek nem volt szíve lelőni asszonyát, ezért Chang-O hazája a Hold lett.

Chang-O istennő
A legenda másik verziója szerint Chang-O a Jáde császárnál dolgozik a mennyekben, ahol halhatatlanok és tündérek élnek. Egy nap azonban véletlenül eltört egy értékes porcelánt, amiért a császár száműzte őt a Földre, ahol a hétköznapi emberek éltek és így nem tudott visszatérni a mennyekbe. Chang-O átalakítja(?!) magát egy átlagos földművelő család egyik sarjává, majd a későbbiekben találkozik Houyival, akivel egy idő után összeházasodnak. A történet folytatása szinte ugyanaz: megkeresik a hallhatatlanság elixírjét, amit aztán Chang-O lenyel és felúszott az égbe, a Holdra, hogy ott éljen. Érdekességként megjegyezném, hogy Chang-O volt a névadója a kétezres évek kínai Hold-kutatási programjának, a CLEP-nek.

Egy másik Hold-isten az azték Tecciztecatl volt, aki szintén égi kísérőnkön élt. Neve annyit jelent, hogy "Régi Hold Ember". Az aztékok úgy gondolták, hogy ők a Napistenek generációjában élnek, akik az univerzumot uralják. A különböző generációk más-más korszakban éltek, és mindet más pusztította el pl.tüzes eső, viharok, özönvíz(!) és ebben a korszakban élt Tecciztecatl is közöttük.
Az egyiptomiaknál Thot ismeretes, mint a  Hold ura és az írás, a tudományok istene. Helye van az égi napbárkában, Ré égben úszó hajójában és ő a "Világ Rendjének" őrzője. Talán az égben repkedő bárka egy űrhajó volt?
Az ausztrál Mandjindja mitológiában megtalálható Kidili, aki egy "holdember" volt és megpróbálta megerőszakolni a nőket a Földön. Akaratlanul is eszembe jut a Bibliából, az Ószövetségből az Istenek fiai, akik emberekkel, nőkkel folytattak szexuális viszonyokat: "Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak." 1Móz 6,4.
Azonban Kidili, hasonlóan a skandináv istenekhez, nem halhatatlan! Ugyanis a tetteiért egy csatában két hüllő-férfi (reptilián?) - kiknek neve Wati-kutjara - megölték őt egy mágikus bumeránggal.
A hinduizmusban szerepel Chandra holdisten, aki fiatal, szép és igazságos és minden este a szekerét huzatja az égen.

Az egyik legrégebbi Hold istenség a japán Tsukuyomi "no Mikoto" és mint neve is jelzi férfi volt. Miután megmászta a "mennyei létrát" az égben élt testvérével, Amaterasuval a Holdra jut. A japán császárok úgy gondolták, hogy ők ezen égi isteneknek leszármazottjai, akik egyébként megalapították az ősi Japán területeit. A királyi vérvonalban tehát istenek vére is csörgedezett. ( Itt említhetnénk meg a minden kultúrában előforduló félisteneket és kultúrhéroszokat.)

Tsukuyomi alászáll a Földre
Proto sci-fi Japánból
Létezik egy X.századi Japán népmese, ami akár egy modern sci-finek is megfeleltethető lenne! Hogy az írója csak kitalálta-e vagy a valóságból ihlette azt nem tudni, de témánk szempontjából nagyon is érdekes. A történetet "Taketori Monogatari" néven ismerik, ami magyarul azt jelenti, hogy "A bambuszvágó öregember története".  Még a Heian-korszakban (794-1185) jegyezték le, vagyis a japán folklór egyik legkorábban leírt eleme, s mivel ilyen korai, örülhetünk, hogy egyáltalán fennmaradt. A történet nagy vonalakban és röviden a következő: Egy napon a bambuszgyűjtő öregember egy kislányt talált egy ragyogó bambusznádban, akit hazavitt és feleségével együtt felnevelték. A lányt elnevezték "Nayotake no Kaguya hime"-nek vagyis a Hajlékony nád tündöklő hercegnőjének. Ahogy egyre jobban felcseperedett Kaguya, annál gyönyörűbb lett és fiatal nővé érett. Nem is tudták szülei titokban tartani létezését és azon nyomban híre ment szépségének. Hamarosan kérők érkeztek hozzá, ám a lány hallani sem akart róluk. A legtöbben feladták a várakozást, de még páran így is ott maradtak a szülők háza előtt. A leány próba elé állította őket és különböző dolgokat kellett megszerezniük. Akinek sikerül a feladat végrehajtása, annak adja oda a kezét. De a kérők csalárd módszerekhez folyamodnak és a végén mind elbuknak. Hamarosan a császárnak is megtetszik Kaguya, akit szintén visszautasít, de kapcsolatban maradnak és levelezni kezdenek egymással. Elmondja neki, hogy egyre bánatosabb és hamarosan érte fognak jönni a Holdról, hogy visszavigyék őt, ugyanis onnan származik, az ottani "Tsuki no Miyako"-ból, a fővárosból. A szülei is megtudják végül miért is nézi könnyes szemmel az égi kísérőt az éjszakák folyamán a lányuk. A császár azonban nem akarja, hogy a lány elmenjen és megpróbálja megakadályozni, ám még a hadserege sem tudja legyőzni a holdról jövő embereket. Így végül Kaguya hime elhagyja földi otthonát. 

Kaguya hazamegy a holdlakókkal az égi hintóval
 Két verzió is van arra, hogy miért került a Földre Kaguya: az egyik verzió szerint büntetésből, míg a másik szerint viszont biztonságból, ugyanis az Égben háborúk dúltak.
Egy napon azonban Kaguya visszatért: a császár tudomást szerzett erről és őröket állított a háza köré, hogy megvédje magát a holdi emberektől. Ám a "mennyei lények" nagykövetsége egy furcsa fénnyel elvakították az embereket és sikerült bejutniuk az épületbe. A lány bejelentette, hogy sok mindenkit szeretett a Földön, de kénytelen volt visszatérni igazi hazájába. Bocsánatkérő üzenetet írt a császárnak és szüleinek, emlékül pedig szülei egyik köntösét vitte magával.

Vajon ez tényleg csak egy sci-fi a X.századból vagy megtörtént eseményt dolgoz fel? Szinte fantasztikus a holdbéli emberek tudása, akiket a hadsereg sem tudja legyőzni és még égbe szálló hintón is közlekednek. Ráadásul a katonákat egy különös fénnyel kábítják el és Kaguya is mindvégig tisztában volt nem Földi származásával.

Kontaktok kapcsolata a földönkívüliekkel
Ugorjunk egy nagyot az időben és elérkeztünk az 1940-es és '50-es évek UFO jelenségeihez. Az ötvenes években feltűntek olyan emberek, akik azt állították, hogy kapcsolatba kerültek az UFO járművek utasaival, akik földönkívülinek mondták magukat. Bár a történetek nagyon fantasztikusak voltak, szinte hihetetlenek, mégis bőven akadtak támogatójuk és akik elhitték őket. Az egyik leghíresebb ilyen kontakt a lengyel származású, de Amerikában élő George Adamski (1891-1965) volt. 1946-ban barátaival a Palomar Gardensben éppen a meteoresőt figyelték, amikor egy szivar alakú űrhajót vettek észre. Egy évvel később szintén meglátta az égbolton és sikerült is neki lefotóznia teleszkópjával. 1950-ben hat ismeretlen eredetű repülő tárgyat látott a Hold előtt elrepülni, amit szintén sikerült lefotóznia. Később több fényjelenségnek is szemtanúja volt szintén a Hold körül. De a java csak ezután jött: nem hiába látott annyi különös jelenséget Adamski, ugyanis 1952-ben kapcsolatba lépett vele a sivatagban egy Orthon nevű földönkívüli, ahová jó pár barátja is elkísérte. Kiderült, hogy egy kiválasztott, akinek el kell juttatnia az idegenek üzeneteit a Föld népének. Ám Adamskinak mást is megmutattak: az űrhajók belsejét és kivitték az űrbe is, a Hold felé! Adamski a Hold túlsó oldalát teljesen másmilyennek írta le, mint amilyennek ma ismerjük. Szerinte növények is vannak ott, valamint idegen bázisok és épületek. Bőven lehetne felsorakoztatni pro-és kontra érveket, hogy a történet miért lehetne igaz és miért nem. De ha igaz, akkor abból két dolog derül ki: a Hold nem olyan, mint ahogy az emberiség megismerte és a később megalakult NASA is hazudott. Megtehettek-e ilyet? Erről majd később..

George Adamski és Howard Menger
 Más kontaktok is beszámoltak hasonló tapasztalatokról: Howard Menger (1922-2009) még gyerekkorában találkozott egy idegen lénnyel, aki teljesen emberszerű volt, akárcsak az ókori istenek. A második háború után ismét felkeresték és őt is elvitték egy galaktikus utazásra, ami a Holdat is érintette. 1959-ben számolt be tapasztalatairól. Azonban miután a NASA megalakult 1958-ban és elérte a Holdat műholdjaival, ezek a kontaktok hiteltelenné váltak, mert a szervezet teljesen más képet festett le az égitestről, mint ahogy  a kapcsolattartók bemutatták. Az ufológusok nagy része elpártolt tőlük és már nem foglalkoztak velük. Minden esetre nagyon súlyos dolog lenne abba belegondolni, hogy ezek az egyszerű emberek megelőzték az első űrhajósokat amennyiben igazak a történeteik.

Adamski Hold-anomália fotói

 A NASA katalógusa a Hold-anomáliákról
1958. október 1.-én megalapították a NASA-t, azaz a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalt az Amerikai Egyesült Államokban, hogy a végtelen űrt kutassák. Az UFO jelenségek földönkívüli eredetét ők sem ismerték el (akárcsak a kormányok), azonban kiadtak egy időrendbe szedett, kronológiai katalógust a Hold körül észlelt furcsaságokról, fényjelenségekről, felvillanásokról, egyszóval: az anomáliákról. A címe a következő: "Nasa Technical Report Nasa Tr R-277 Chronological Catalog of Reported Lunar Events From 1540 to 1966", ugyanis az első feljegyzett jelenség a könyvben 1540-re nyúlik vissza, az utolsó pedig 1966-os. A legtöbbet egyszerű gázokkal, tévedésekkel, vadludakkal(!), elektrosztatikus jelenségekkel és vulkáni tevékenységekkel próbálták magyarázni és utóbbi főleg azért is furcsa, mert az utolsó vulkanikus tevékenység a Holdon 1,2 millió évvel ezelőtt történt és ezzel ellentmondásba is keverednek saját magukkal. Valamely megfigyelést tényleg meglehet így is magyarázni, de így is sok kérdőjel maradt még. A kiadvány elolvasható online a következő linken: - LINK -.

A NASA katalógusa
 Az érdekessége ennek a könyvnek, hogy számtalan csillagász jelentése is szerepel benne, szóval még csak azt sem lehet mondani, hogy csakis laikusok láttak furcsaságokat, hanem szakmabéliek is. Ha valaki azonban megkérdőjelezi ezen tudósok jegyzeteit, akkor mégis mi alapján fogadhatjuk el a többi megfigyelésüket? Az idő előrehaladtával azt hihetnénk, hogy ezek a jelenségek megritkultak, hála az egyre jobb és korhűbb eszközöknek, amik kizárják a tévedéseket és alaposabbá teszik a megfigyeléseket, de ez korán sincs így. Bár a könyv csak 1966-os észlelésekig tart, a mai napig is vannak különböző anomáliás észlelések.

Soroljunk fel most pár ilyen megfigyelést, de majdnem minden évben történt valami (év, hely, látottak, megfigyelő neve):


-1540: Calippus régió, csillagszerű fény a sötét oldalon (Worms)
-1587: Sötét oldal, számos fényes pont volt megfigyelhető, amit többen is észleltek
-1671: Pitatus kráter, kicsi fehéres "felhő" (D. Cassin)
-1672: Mare Crisium, ködös megjelenés  (D. Cassini)
-1673: Pitatus kráter, Fehér folt észlelése (D. Cassini)
-1706: Három csillogó foltot vettek észre
-1715: "Villám" észlelése. A magyarázat akkor az volt, hogy vihar van (Louville)
-1772: "Fényes diszk, ami háttérbe szorította a Holdat (Beccaria)
-1774: Mare Crisium, Négy ragyogó folt, amik különösen viselkedtek (Eysenhard)
-1778: Mozgó világító "parázs" a Holdfogyatkozás közben (Messier)
-1789: Aristarchus kráter, brilliáns foltok a kráter mellett, fénylő foltok a sötét oldalon (Bode)
-1794: fénylő foltok megjelenése a Hold sötét oldalán (Stretton)
-1836: Messier, két furcsa fénylő vonal, amik fénylő pontokat takartak (Franz von Gruithuisen)
-1847: Óriási fénylő folt a sötét oldalon (Chevalier)
-1871: Plato kráter, fényes csík a Hold felületén, míg a kráterben látszott az árnyéka (Neison Elger)
-1873: Kant kráter, Világító lilás gőzök (Trouvelot)
-1877: Plato kráter, fényes csík a kráterban, hajnali fél háromkor tűnt el (Gray)
-1889: Plato B és D, extrém fényes foltok (Evon Lade)
-1904: Plato kráter, ragyogó ködös objektum (Pickering)
-1913: piros pont a Hold déli oldalánál (Maw)
-1915: Littrow, hét darab rendezett folt
-1936: Eratosthenes, Sok fénylő folt a kráterben, amelyeket Martz megtalált és Johnson lerajzolta a pozíciójukat (Haas)
-1955: Posidonius kráter, rövid tartamú fehér felvillanás (Wykes)
-1963: Aristarchus kráter, színváltoztató, piros-narancs foltok (Barr Greenachre)
-1967: SE a Ross környékén: 80 km/órás sebességű fénylő terület(?) az SSE felé (Harris)

Ebből a rövidke, töredéknyi felsorolásból is láthatjuk, hogy a Hold mindig is "aktív" volt és valami nem teljesen magyarázható dolog történik körülötte. Ezt megerősítik az űrhajós és a NASA-nál dolgozó emberek beismerései...

Asztronauták UFO észlelései és a NASA titkai
Az űrkutatással megkezdődtek a holdra szállási programok is és 1969.július 20.-án az ember a Holdra tette a lábát az Apollo-program keretein belül. Az Apollo-11 tagja volt Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin Buzz Aldrin is. Már az utazás során észleltek furcsa jelenségeket: két UFO követte az űrhajót, amelyeket Aldrin le is fotózott és csak hat évvel később, 1975-ben hozta nyilvánosságra a Modern People magazin. 2005-ben egy dokumentumfilm keretein belül Buzz megerősítette a történteket: azonosítatlan repülő tárgyakat láttak. Persze ezt jelentették a rádión és a NASA azt mondta, hogy a levált űrhajó paneleket látják. Később már úgy tálalták a történteket, hogy Buzz sosem mondta, hogy ez idegen űrhajó lenne, ám mikor újra arra kérték, hogy nyilatkozzon, ezt nem tette meg és nem tisztázta a dolgokat.
Tett még egy érdekes kijelentést, ám az nem a Holddal kapcsolatos: "A Phoboszon, a Mars holdján van egy Monolith a felvételek alapján, amit meg kellene vizsgálni. Vajon ki tette oda?"

Aldrin által készített felvételek az UFO-ról
Hamarosan más programokon belül is tapasztaltak UFO észleléseket az űrben és a Hold körül, ezek közé tartozott a Gemini 4 és a Gemini 7 is.
Gordon Cooper a Gemini-5 program részvevője biztos volt benne, hogy a jelenség földönkívüli.
"Úgy gondolom, hogy ezek a járművek földöntúliak a legénységükkel együtt. A legtöbb űrhajós nem volt hajlandó beszélni az UFO-król." - mondta. Szemtanúja volt egy repülő csészealj leszállásának, de nem az űrben, hanem itt a Földön. 1957-ben egy kaliforniai repülő teszt alkalmával a helyszínen leszállt egy korong alakú tárgy, amit profi filmesek rögzítettek is. A negatívokat még megtudta nézni, de a filmet hamarosan tovább kellett küldeni a Pentagonnak. Soha többé nem kapták vissza. Később Truman elnökkel és az ENSZ nagykövetével is beszélt erről. Haláláig kitartott állításai mellett és hogy a kormány szándékosan félresöpri a jelenséget.

Maurice Chatalain az Apollo program távközléséért felelős mérnök azt állította, hogy az összes Gemini és Apollo küldetés során felbukkantak az UFO-k, amik nagy érdeklődést mutattak az első világűrben tett próbálkozásainkkal kapcsolatban. Erre léteznek bizonyítékok: hangfelvételek, fényképek és filmek is, de a NASA a közvéleménnyel ezeket nem ismertette meg és az asztronautáknak is elrendelte a titoktartást. Talán ezért nem beszélt a későbbiekben már Buzz Aldrin sem? Chatalain állítása szerint attól tartottak, hogy tömeghisztéria törne ki, ha ezt mind elmondanák a nagyközönségnek. Egyesek szerint Armstrong is látott UFO-kat a Holdra szálláskor a kráterek körül, de halálosan megfenyegették, hogy ne merjen beszélni róla.

Sajnos sok hamis, hoax és téves interjú, valamint fotó is kering az észlelésekről az interneten, amik csak elbizonytalanítják az embert. Bizonyos tanulmányok szerint valamennyi oxigén is lélegezhető lenne a Holdon, ha nem is úgy, mint itt a Földön. Egyesek arról is megvannak győződve, hogy a Hold nem minden területe "szürke" porból áll, hanem a felszín színes, de a képeket átretusálják, hogy azt a hatást keltsék, hogy ez egy halott égitest. Mások pedig mesterséges alakzatokat és épületeket vélnek felfedezni bizonyos fotókon. Tökéletes példa erre a Lunar Orbiter-3 holdszputnyik fotói is, amit 1967-ben küldtek útjára. Az egyik hivatalos fotó a galériából a következő linken található meg teljes felbontásban: - LINK -
Ha ránagyítunk a fotóra - ami a Hold sötét oldalán készült - könnyen észrevehetünk egy mesterséges alakzatnak tűnő tornyot, ami kimagaslik a felszínről és még az árnyéka is látszik, amint rávetül a talajra. A nagyításoknak és forgatásoknak hála erről tényleg meggyőződhetünk, hogy az állítás igaznak tűnik.
Talán bázisok rejtőznek a Hold sötét oldalán? Vagy a kráterekben és a felszín alatt? Ha a földönkívüliek távolról látogatnak bennünket, akkor érdemes lenne kialakítaniuk a Föld közelében egy állandó bázist és erre a legmegfelelőbb hely a Holdunk lenne.

A torony a Hold sötét oldalán
 
De vajon mi lehet az igazság? Tegyük fel, hogyha a NASA tényleg talált volna fejlett földönkívüli életformát vagy legalábbis észlelte volna őket, akkor elmondták volna nekünk? Nos, nem biztos, ugyanis az 1958. július 29.-én megfogalmazott űrtörvény szerint, abban is a 102.-es paragrafusában ez áll:

„A NASA kötelessége minden katonai értékkel vagy jelentőséggel bíró felfedezést a nemzetvédelemmel közvetlen kapcsolatban álló kormányszervek számára hozzáférhetővé tenni. A NASA vezetője a hivatal gyakorlása közben szerzett információit e törvény hatálya alatt köteles hozzáférhetővé tenni a nyilvánosság számára, kivéve ha az információ visszatartását szövetségi rendelet tiltja, és ha az információt nemzetvédelmi szempontok alapján titkosnak nyilvánítják.”

A NASA-nak tehát „kötelessége” bizonyos információk visszatartása. Olyan információké, amelyekről nem a tudósok, csillagászok döntik el, hogy a nyilvánosságra tartoznak-e vagy sem, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) bürokratái. Tehát ha a földönkívülieket veszélyesnek gondolják, akkor arról nem kötelesek beszámolni az amerikai állampolgároknak.

Összegzés
A Hold tehát talán mindig is lakott égitest volt valamilyen szinten. Onnan is érkeztek az ókori istenségek egy része, majd vissza is tértek. A középkortól kezdődően már rengeteg anomáliát feljegyzeteltek napjainkig, amit csak az 1950-es évek kontaktáinak beszámolói tetőztek meg. Az űrhajózás kezdete után pedig asztronauták szólaltak fel, hogy különös jelenségeknek voltak szemtanúi, de a kormány visszatartja az információkat.
Az egész emberiség történelmét végigkísérik a Holdról szőtt mítoszok - amik akár igazak is lehetnek.

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a
1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.
Az írások saját szerzemények, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

2014. július 27., vasárnap

Magonia - Légi tengerészek a középkorból

A "Liber de Grandine et Tronitruis" nevezetű műben olvasható egy nagyon furcsa történet, ami végül vallási iratként végezte és a XI.fejezetben kapott helyet, ám nagyon valószínű, hogy földönkívüli látogatókat örökítettek meg benne. Egy biztos: nem mindennapi fenoménát láthattak a szemtanúk.
Az egyház által írásban van dokumentálva, tehát nem szájról-szájra terjedő és hitelét, tartalmát egyre veszítő sztori.

A történet egy franciaországi kisvárosban, Lyonban esett meg 815-ben. A beszámolót egy karolingi püspök jegyezte fel, név szerint Agobard (770-840) érsek. A pap egyébként rengeteg dologról értekezett (zsidóság, pogányság, politikai hatalom a frank birodalomban) könyveiben, írásaiban és az egyik legtanultabb és leghíresebb pap volt a kilencedik században.

Az említett évben a terület lakói furcsa, felhők között közlekedő hajókat láttak. Mivel az akkori paraszti lakosság szörnyen babonás volt, mágusoknak és varázslóknak hitték ezeknek az utasait. Úgy gondolták, hogy az idegenek valójában boszorkányok, valamint hogy befolyásolják a termést és az időjárást is. Ezeket általában "tempestarii"-nak nevezték - a szó szoros értelmében "időjárás mágust" jelent, de ebben a francia esetben felhő-lakóknak vagy légi tengerészeknek is hívják őket, akik egy "Magónia" nevezetű helyről érkeztek az égből. Nem halhatatlanok, de több ideig is élnek, mint az emberek.
Ezekről a lényekről sok filozófus, alkimista is értekezik műveiben, köztük van Plutarkhosz és Paracelsus is, hogy két ismertebb nevet is említsek. Ám mind más és más következtetéseket vonnak le, hogy kik is ezek az égiek valójában. Sokan a szemtanúi beszámolókra ügyet sem vetettek és saját szubjektív nézeteik szerint alakították ki elképzeléseiket a jelenségről. A kabbalista Zcdcchias szerint ezek levegőbeli Sylphek (szilfek), akik emberszerű formában mutatkoznak és csodálatos égi hajókat építenek.

Az egyik nap három férfit és egy nőt láttak megérkezni és kiszállni az „égi hajókból” . Az egész város - ami lehetetlenség, de biztos sokan - köréjük gyűlt, kiabálva, átkozva őket, hogy varázslók és azért vannak itt, hogy tönkretegyék az aratást, a termést. A négy ember megvédve magát azt állította, hogy ők valójában a honfitársaik, de az égi hajósok elvitték őket egy pár napra Magóniába és elképzelhetetlen dolgokat láttak útjuk során, amit el akarnak mesélni. A tömeget azonban ez nem érdekelte és egyre ellenségesebben viseltettek a négy emberrel szemben, odáig, hogy megkövezik vagy mágjára rakják őket. Aztán a nagy felfordulás közepette megérkezett a Agobard és megpróbálta lecsendesíteni a tömeget, ugyanis jelentős tekintélye volt a hatóságoknál is.
Tudnunk kell, hogy Agobard pogány dolognak vélte a varázslást, ami nem illeszthető a keresztény világképe, így elutasította ezeket a vádakat a négy városival kapcsolatban. Hogy megmentse a foglyok életét kijelentette, hogy mind, amit a tömeg látott - azaz hogy ezek bizar módon égi hajókkal érkeztek -, mind, amit a négy ember mond az hamis és hazugság. Így sikerült megmentenie a haláltól az égi bárkákból kitett négy városit. A tömeg pedig hitt, vagyis inkább engedelmeskedett a papnak és lassan szétszéledt, nem mertek ellenszegülni egy ilyen befolyásos embernek.


Agobard egyébként megírta ezen tapasztalatait a "Contra insulsam vulgi opinionem de grandine et tonitruis" c. könyvében is, amelyben felszólal a babonák ellen és mélyen elutasítja a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmeket, ezért sem akarta, hogy máglyára kerüljön az a négy ember.

A Magónia történetére kapta fel a fejét Jacques Vallee ufológus, aki egyben a NASA-nál volt komputerzseni, valamint csillagászként is tevékenykedett.


A férfi közzétette a történetet a "Passport to Magonia" c. könyvében, ami 1969-ben jelent meg. Úgy gondolta, hogy ez a történet és még sok más, mind-mind ugyanazon jelenség megnyilvánulásai. Ha megnézzük a modern UFO elrablásokat, akkor láthatjuk, hogy azok nagyban hasonlítanak a magóniai égi tengerészekre. Ők is elrabolták az embereket az égbe, mutattak nekik ezt-azt, majd pedig visszahozták őket. Ám történetük többnyire "süket fülekre és megvető tekintetekre talált, akár csak modern korunk idegenek által elrabolt emberekre. Vallee az UFO-k földönkívüli származása mellett azonban azt vallotta, hogy ezek inkább egy párhuzamos dimenzióból/síkról jönnek, mintsem a világűrből, így a csillagközi távolságokat sem kellett leküzdeniük. Pontosan ezért kísérhető végig ez a jelenség az emberiség történelmében.
Hogy milyen fantasztikus dolgokat látott az a négy ember, akiket elraboltak Magónia lakói az sajnos örök rejtély marad...


Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a
1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.
Az írások saját szerzemények, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.