2017. december 29., péntek

A baalbeki trilithonok rejtélye építész szemmel



Mivel építészmérnökként végeztem, így mindig is érdekesnek találtam az ősi építményeket; és azok mozgatásáról szóló hipotéziseket. A legtöbb ember elámul tőlük, és a legsúlyosabbak a Közel-keleten található, Libanontól nem messze lévő baalbeki trilithonok. Ezek nem mások, mint egymás mellett szorosan elhelyezkedő kőtömbök, amik közé még egy fecni papírt sem tudunk betenni.

A trilithonok az emberekhez képest
A helyet néhány asszír és egyiptomi tekercsen is említik, ám valószínűleg nem lehetett túl fontos, ugyanis alig esik róla szó. Már ekkor is lehettek ott kisebb települések, de végül csak a kr.e. 330-as években vált népszerűbbé, amikor a rómaiak elfoglalták. Ők egy óriási templomkomplexumot emeltek a trilithonokra, amit Jupiter istennek szenteltek. Az építkezés i.u. 161 körül fejeződött be és a várost Héliopolisznak nevezték el. A területe viszont csatatérré vált, mert a kereszténység terjedni kezdett és vallási háborúkat vívtak egymással az emberek. A későbbiekben a görögök foglalták el, de éltek itt föníciaiak is; majd a 600-as években muszlimok. 

A trilithonok adatai a következőek: a három vízszintes kőből álló csoport darabja 70 méter hosszú, 14 láb magas, 10 láb vastag és egyenként 800 tonnát nyomnak. Az ókori világban ezek a legsúlyosabb tömbök, amiket valaha emberek – ha egyáltalán ők voltak – a helyükre vittek valamilyen módon. Ezektől 900 méterre fekszik egy 1000 tonnás tömb is, de hogy miért nem vitték a helyére, az már rejtély. A területtől nem messze találtak egy kőbányát, ahol szintén egy újabb tömb került elő befejezetlenül, ami már 1200 tonnát nyomott. 

Ezt a tömböt már nem vitték a helyére
A trilithonok platformján pedig a templom áll, egy belső udvarral és oszlopokkal, amik 30 méter magasak. A templom tartóinak blokkjai is „csak” 100 tonnásak egyenként, tehát bőven alulmaradnak a 800 tonnától. Vajon hogyan hurcolhatták a helyükre ezeket az óriási tömböket? Bár régóta régészeti lelőhely Baalbek, azonban mélyebb tudományos kutatás nem történt a trilithonok ügyében; s a legtöbb tudós Jean-Pierre Adamra hivatkozik; mint aki megoldotta a „rejtélyt”. Pierre az 1970-es években írt egy könyvet a témáról, amiben rajzokkal szemlélteti, hogy szerinte darukkal és görgőkkel mozgatták a 800 tonnás tömböket. [1][2] Az ő írásán kívül szinte semmilyen szakirodalommal nem találkozhatunk, így ezt vélik autentikusnak a szkeptikusok. 


Pierre illusztrációi a könyvében

A gond az, hogy a bányászati lelőhely és a trilithonok között több száz méter a távolság, s az út göröngyös, dombos, és ekkora súlyt ilyen körülmények között biztosan nem tudtak volna mozgatni. Pierre rajzai nem ezt szemléltetik, hanem mintha csak sík terepen dolgoztak volna elődeink. A szkeptikusok rámutatnak, hogy a rómaiak használtak darukat is, amikről több ábrázolás is fennmaradt, amikor a Jupiter templomot építették - így szerintük rejtéllyel sem állunk szemben. Igen ám, viszont ezek a daruk is maximum 100 tonnát bírtak el - mint az előbb írtam a templom blokkjaival kapcsolatban -, s annyi daru nem fér el egymás mellé a göröngyös talajon sem, hogy a trilithonokat elbírják. [3]

Gondoljunk bele, "csak" 100 tonnáról beszélünk, holott a trilithonok nem kétszer, vagy háromszor ekkora súlyúak, hanem legalább nyolcszor! Nincs nyoma sem ekkora építkezésnek.

Egy római relief a daruról
A görgők is – statika ide vagy oda – ekkora súly alatt, bármennyit is tesznek alájuk, összeroppantak volna. Pierre rajzai is elnagyoltak, már alapból nem olyan arányú tömböket illusztrált a könyvében a figurákhoz, mint amekkorák azok a valóságban. A másik probléma az, hogy a rómaiak csak ráépítették a Jupiter templomot a trilithonokra, ugyanis sehol sem említik, hogy azokat ők vitték volna a helyszínre. Egy ilyen megalomániás projectnél ez alapvető lenne, ugyanis a templom építéséről, az oszlopok daruval történő szállításáról és minden egyébről tesznek említést, de a tömböket meg sem említik. Ez logikátlan lenne a részükről és valószínűsíthető, hogy azok már akkor is ott voltak a helyszínen, hogy elfoglalták azt. A föníciaiak és a görögök sem teszik szóvá és nem is tulajdonították a Római Birodalom alkotásának. Én legalábbis egyetlen egy hiteles, kételkedőktől származó, történelmi forrásanyagot nem láttam arra vonatkozólag, hogy lenne bármilyen bizonyíték is a római eredetre. A római templom tehát messze elmaradt a trilithonoktól, így ez is utal rá, hogy nem a templom számára készültek, hanem jóval megelőzték azt.

A templom oszlopai

Vajon hogy kerültek a helyükre a masszív tömbök?
Az ősi idegen hívők úgy vélik, hogy egy platform lehetett eredetileg, amire a földönkívüliek leszálltak az űrhajóikkal. Ezt az elképzelést Matest M. Agrest orosz matematikus hintette el a tudományos körökben, majd Zecharia Sitchin vette át tőle és népszerűsítette későbbi könyveiben.  [4] Én kételkedek abban, hogy a trilithonok fel- illetve leszálló helyek lettek volna, ugyanis az űrhajó súlyától beszakadhatott volna a platform, és egy csillagközi utazásra alkalmas fajnak felesleges lett volna egy ilyet kiépítenie egy puszta leszálláshoz. Csak a mi "kezdetleges" Saturn V rakétánk is már eléri a 2800 tonna súlyt. Valószínűsíthető, hogy az idegenek csillagközi űrhajója még nehezebb lenne. Bár kisebb leszálló egységeket is küldhettek a Földre az "anyaűrhajóból", de még így sem látom értelmét a leszálló platform érvnek. Akkor ilyen platformokkal lenne tele a világ, de sem az indiai vimánáknál, sem az egyiptomiak égi bárkáinál nem találunk ilyeneket.

A platform elképzelés illusztrációja
Összességében tehát sem a hivatalos mainstream-, sem az alternatív verzió nem túl kielégítő, és megvannak a hibáik; így a baalbeki trilithonok mozgatásának rejtélye talán örökre megoldatlan marad. Egyáltalán nem vetem el, hogy a helyszínen ne lett volna valamilyen földönkívüli tevékenység, viszont az is belátható, hogy akik a blokkokat mozgatták, azoknak megvoltak a saját korlátjaik is: hiszen az 1000-1200 tonnásakat már nem tették a helyükre. Jó kérdés, hogy vajon azért, mert nem bírták el vagy azért, mert valami közbejött az építkezés során? Tehát nem tudjuk, hogy miért építették őket; nem tudjuk, hogy pontosan kik is mozgatták; és azt sem tudjuk, hogy egészen pontosan mikor.
Végül gondoljunk bele: egyetlen egy tömb súlya, akkora, mint három, mai Boeing 747 utasszállító repülőgépé.

Miskolci László

 Források:

2017. július 4., kedd

Ősi űrhajósok a Tassili barlangok falán

A Tassili barlang- és sziklafal rajzok Dél-Algériában találhatóak, azaz a Szahara száraz sivatagában. A hely teljes neve Tassili n' Ajjer" (Tasszilin-Ádzser) melynek jelentése "A folyók fennsíkja". Sűrű sziklaoszlopok, szurdokok, meredek sziklák - leginkább ez jellemző a környékre. Az utolsó jégkorszak idején azonban még egy lakható szavanna volt, ahol őseink hosszú ideig éltek. Emlékeiket és mindennapi tevékenységüket aztán felfestették a sziklák falaira. Nem aprózták el, ugyanis legalább 5000 ábra található itt és a legrégebbiek 12-15 000 évesek, de találhatunk i.e. 200 körüli festményt is. Vadászattal kapcsolatos jeleneteket, állatokat és embereket is ábrázoltak; s ezeket bárki képes felismerni, annyira egyértelműek. Az őslakosok tehát azt festették fel a falra, amit láttak. Íme két példa is: antilopok és emberek ábrája.



Csakhogy vannak olyan festmények is, amikkel aztán végképp nem lehet mit kezdeni. Ha a hagyományos nézőpontokat követjük, akkor teljesen egyértelmű, hogy ilyen lényeket nem láthattak az őseink. Viszont tudjuk, hogy ők nem fantáziáltak, nem találtak ki semmit; hanem mint írtam, azt festették le, amit a két szemükkel láttak. Az ősi űrhajósok elmélet képviselők azt mondják, hogy ezek bizony földönkívüliek lennének, akik meglátogatták bolygónkat a régmúltban. Terence McKenna etnobotanikus szerint viszont a festmények készítésének időszakában bizonyos gombafajták megtalálhatóak voltak a környéken, s a gyűjtögető társadalmak használták is őket. Egyszóval hallucinogén szer hatására láttak ilyeneket és végül felfestették a falakra. Igazából nem tudhatjuk, hogy melyik verzió lehet igaz.



Ennél az ábrázolásnál viszont én már elvetném McKenna véleményét. Az ősök egyáltalán nem hordtak ilyen ruházatot, már pedig egyértelmű, hogy a képen az látható. Az alakokon van lábbeli - csizma -; valamiféle öv; oldalt lógó ismeretlen dologgal; és sisak is. Még ha hallucinálnak is a gombáktól, ilyen "modern" ruházatot hogyan sikerült nekik elképzelni, ha akkor még nem is létezett? Valószínűleg ezek az alakok tényleg előttük állhattak, s olyan nagy benyomást tehettek rájuk, hogy megörökítették őket a falon. Márpedig vagy olyan ősi civilizáció látogatta meg őket, akikről csak halvány elképzeléseink vannak - bár minek nekik szkafander/sisak? -; vagy tényleg földönkívüliek landoltak a planétánkon űrhajós öltözékben. 


Az 1930-as években kezdték el őket dokumentálni, majd kutatni Henri Lhote (1903-1991) néprajzkutató vezetésével és egy francia antropológiai múzeum támogatásával. Lhotet nagy dicséret övezte több éves munkája miatt, azonban meggyőződésévé vált, hogy egyes rajzok az ősi paleo-kontakt bizonyítékai.
Akárhogy is, ezek a festmények az érdeklődés középpontjában állnak, s máig vita tárgyát képezik. A kételkedők kézlegyintéssel elintézik, hogy csak valamilyen vallási rajzról és rituális öltözetekről van szó (holott ilyen öltözetről máig nem tudunk a korszakból), míg mások szerint egyértelműen egy történelmi anomáliával állunk szemben. A sziklarajzok annyira értékesek, hogy felkerültek a Világörökség listájára.

Miskolci László

2016. december 29., csütörtök

Ősi idegenek a Marson



Van-e élet a Marson?
A Marsot még az ötvenes években is olyan bolygónak tartották a természettudósok, ahol élőlények lehetnek. Pár ufó kontakta sztori pedig arról szólt, hogy az idegeneknek bázisaik is vannak ott. Az évek előrehaladásával tucatnyi űrszonda készített képeket a Marsról, majd sikerült a felszínére is leszállni. Azonban az életnek semmilyen nyomát nem találták és az új adatok fényében a tudósok megváltoztatták a planéta fizikai adatait. Nincsenek fák és élőlények, még víz sem, az egész bolygó kietlen és vörös porral teli „sivatag”. Szerencsére egy-két évtizede ez a nézet megváltozott, ugyanis végül vízjeget is találtak, így nem vetették el teljes egészében a mikroorganizmus szintű élőlények létezését sem. Bár egyesek úgy vélik, hogy ettől függetlenül a sugárzások miatt nem lehetséges ott az élet. [ 1 ] [ 2 ] [ 3 ] Sőt, több vitát váltott ki az is, amikor mintát vettek a Mars felszínéből (Viking leszállóegység), vagy az onnan származó meteoritokból (az ALH 84001 elnevezésű), amik azt a tudományos eredményt mutatták, hogy van rajta élet, de sokan még ezt sem akarták elhinni és félremagyarázták. A vita máig tart az eredményekről. Azt is tudjuk, hogy a vörös bolygó régen hasonló volt, mint a Föld, azaz meleg légköre, óceánjai voltak és valószínűleg élet is lehetett rajta. [ 4 ]

Állítólag így vagy hasonlóan nézhetett ki régen a Mars bolygó
A marsi képek vitája
Mára rengeteg kép áll a rendelkezésünkre a Marsról. Ezeket szorgosan elemezték profik és amatőrök is egyaránt. Többen is úgy vélik, hogy bizonyos képeken élőlények, épületek, tárgyak is láthatóak, de a NASA – vagy az adott képet közlő szervezet – eltitkolja ezeket. Kissé paradoxon állítás, mert, ha el akarják titkolni, akkor miért teszik fel a honlapjukra, hogy bárki megtekinthesse őket? Persze megeshet, hogy „becsúszhat” a több ezer kép közé olyan, amin nem vették észre ezeket a dolgokat. Na de hogy több száz ilyenről lenne szó? Aligha! Ugyanis az ezekben hívők naponta tucat számra osztják meg a képeket az interneten, hogy éppen mit találtak egy adott fotón. Az egyik probléma ezekkel, hogy addig játszanak a színekkel, erősítik a kontrasztokat a különböző programokban, hogy végül a kép annyira eltorzul, hogy onnantól kezdve bármit beleláthat az ember. Például a marsi kövek árnyékait és színeit addig szerkeszthetjük a programokban, hogy valamilyen minta vagy arc rajzolódik ki belőle. Itt jön a képbe a pareidolia, azaz amikor mindenféle alakot beleláthatunk bármibe.
 
Egy tipikus pareidolia, arcok rajzolódnak ki a paprikákon
Ebbe a marsi kőbe többen is valamiféle hüllőt láttak bele az árnyékok és a formája miatt


Biztos sokan nézték már a felhőket és előbb-utóbb megláttak benne formákat, mondjuk valamilyen állatot, de attól az még nem lesz valódi állat! A tucatnyi marsi fotóval is ez a helyzet; egyébként is: az a sok „felfedezett” állat mégis mivel táplálkozik, amikor minden csupa kő és homok? Ehez még hozzájön az, hogy általában nem a teljes képet teszik közzé a hívők, hanem egy nagy felbontású kép apró kivágott részletét, így a „belelátott dolog” mérete ismeretlen marad. Én is találkoztam már olyannal, hogy valaki egy járművet vizionált az egyik pixeles marsi sziklába; és amikor megtaláltam a nagy felbontású eredeti képet, akkor kiderült, hogy a „jármű” mindössze alig pár centiméter lehetett a környezetében. Ha a Marson jelenleg is létezik egy civilizáció, akkor miért pont olyan ruhákat, tárgyakat, gépeket stb. használnának egytől egyig, mint mi is? Ennek semmi értelme. 

A kételkedő bevezető után kifejtem azt is, hogy szerintem ettől függetlenül valamelyik képen tényleg vannak érdekes dolgok, amiket nem lehet hová tenni. Ezek már tisztán kivehetőek, nem kell hozzá megerőltetni a szemünket sem és a pareidolia felvetése – bármennyire is erőltetik minden egyes esetre a szkeptikusok – már nem érvényes. Eme dolgok már teljesen elütnek a környezetüktől. Emlékezzünk vissza az 1976-os Mars arcra, aminek érdekessége az, hogy nem csak laikusok, de tudósok is úgy vélték, hogy egy mesterséges alakzat. Ez megosztotta a NASA-nál dolgozó embereket, ugyanis miért látna bele egy hegyképződménybe a természettudományokban jártas szakember egy arcot, ha minden bizonnyal ismeri a pareidolia érzetét? Amikor évekkel később újra közzétették az „arcról” a képet, már semmi érdekesség nem volt ott látható. Többen úgy vélték, hogy a NASA beleretusált a fotókba. Vagy ott van a Mars holdjának, a Phobosnak a monolitja, amire még maga Buzz Aldrin űrhajós is azt mondta, hogy érdemes lenne megvizsgálnunk és a nagy kérdés, hogy ki tette oda? [ 5 ]


Anomália a Phoboson, ami "monolith"-ként lett elnevezve
Ezek mind cáfolhatatlan dolgok. Vegyünk most pár újabb példát! 2013-ban a Curiosity marsjáró képeit átböngészve többeknek is feltűnt a kövek között egy olyan darab, amin egy szabályos kör alakú bemélyedés van. Ez egyértelműen nem lehet természeti képződmény és nem fogható a fény-árnyék játékára sem. [ 6 ]

Furcsa valami, ami teljesen elüt a környezetétől
2015 őszén „marsi rák” néven híresült el az a kép, amin egy anomália látható. Szerintem az nem rák (ilyen alapon lehetne valamilyen növényzet is), azonban ha bárki megtekinti a teljes fényképet az láthatja, hogy az adott dolog teljesen elüt a környezetétől és még csak hasonló „valami” sem látható a sziklák repedései között sehol máshol. [ 7 ]

A marsi "rák"
A vörös bolygón – vagy annak egén – fotózott fényjelenségeket nem emelném ki külön: azok vagy természeti jelenségek, tehát a bolygó ebből a szempontból még mindig aktív; vagy pedig földönkívüliek járművei. [ 8 ] [ 9 ] Ezt sem a hívők, sem a szkeptikusok nem tudhatják biztosra, ugyanis csak a képeket vizsgálhatjuk, a rajtuk észlelt jelenséget egyelőre nem. A NASA a legtöbb esetben mindössze pixelhibával magyarázza a látottakat.

Pixelhiba vagy repülő UFO

Marsi fényjelenség
Végül megemlíteném az építményeket, amiket „felfedeznek” a képelemzők. Ezek nagy része ismét a pareidoliára vezethető vissza és az erős retusálásokra. Viszont akad egy-két kép, ami elgondolkodtatja az embert. Egy 2015-ös fotón látható egy szabályos, nagyon egyenes vonalú, piramis alakú test.
De honnan tudjuk azt, hogy ez a teljes piramis, nem pedig annak csupán a teteje, míg az építmény – ha egyáltalán az – ott van a felszín alatt?

Piramis vagy pareidolia
A hívők tehát ismét mesterséges struktúrát vélnek benne felfedezni, míg a NASA azt nyilatkozta, hogy ilyen alakzatok a Földünkön is vannak és természetes képződmények. Most képzeljük el, hogy az emberi élet kipusztul a Földön és pár ezer év múlva a földönkívüliek olyan kezdetleges szondákat küldenek ide, mint mi a Marsra. A modern építmények már az enyészetté lettek! De lefotózzák az egyiptomi homokból kicsúcsosodó piramisok tetejét; a dús növényzet által ellepett inka lépcsőket a hegyoldalakon; az angliai sírhalmokat, amiket dombokba alakítottak; a földdel félig ellepett városfalakat; és minderre azt mondanák, hogy a természet furcsa szeszélye, erózió, pareidolia, a geofizika eredménye és nem mesterséges képződmények. Pedig mekkorát tévednének! Az emberi fejlődésre vonatkozó legtöbb adat beleveszne a titokzatosságba, ha E.T. ilyen hozzáállással vizsgálta volna a szondáinak képeit, mint ahogy a NASA és a szkeptikusok teszik ezt a Marssal. Mintha nem megoldani akarnák a kérdést, hanem megszüntetni.




Vajon ezek is pareidoliák lennének a marsiak szemével?

Kipusztultak-e a Marslakók?
És itt jön a képbe az elpusztult marsi civilizáció hipotézise. Olyan, mintha valami szeméttelepen járnánk: mindenfelé szétszóródott törmelékek, épületmaradványok, olykor csontoknak tűnő „kövek” is előfordulnak.  [ 10 ] [ 11 ]

A fenti kép a Marson készült, ami egyesek szerint csontdarab, az alsó kép a Földön készült csontmaradványok. Nagy a hasonlóság, de a NASA szerint szintén csak szikladarabról van szó
 
A környezettől teljesen eltérő "valami". A hívők idegen fegyvernek nézik, ami kissé elhamarkodott kijelentés, de mindenképpen különleges dolog lehet, ami az ég felé mered; és a fény-árnyék játéka kizárható

Mi történhetett? John Brandenburg plazma fizikus, aki a kaliforniai egyetemen végzett, 2012-ben azt állította, hogy tudja a választ: a marsiak kipusztították magukat egy atomháborúval. A Kozmológiai és Asztrorészecsketani Folyóiratban tette közzé, hogy a Mars talajának és légkörének elemzése kimutatta, hogy fúziós robbanások helyszíne volt a bolygó a múltban és a természetes ok kizárható. Kiemeli a Mare Acidalium négyszögének területét, ahol a xenon izotóp igen nagy arányban található meg. [ 12 ] [ 13 ] Mondanunk sem kell, hogy a tudományos világ nem fogadta tárt karokkal az elméletét, de mégis akadtak páran, akik elismerően beszéltek a felvetéséről és várják a jövőbeli fejleményeket.  Egyébként Brandenburg volt az első, aki feltételezte az ősi "Paleo-óceánok" létezését.
[ 14 ]

John Brandenburg fizikus szerint .....
...atomháború volt a Marson a múltban
A kérdés az, hogy vannak-e túlélők, akiknek betudható pár jelenlegi rendellenesség? Charles Frank Bolden űrhajós és a NASA jelenlegi igazgatója 2014-ben sejtelmesen kijelentette: „A Marson egykor élet volt és talán ma is létezik.” [ 15 ] De ha ez igaz, akkor miért titkolnák el előlünk, amikor ők is ET-t keresik? A NASA mikroorganizmusokra számít, nem pedig egy fejlett technológiájú fajra, ami itt van a közelünkben – és „ne adj Isten” még az ufó jelenség mögött is ők állnak. Ez a szkeptikusok szégyenteljes bukása lenne az évtizedekig tartó ufó témát lejárató kardoskodás után. És ne feledjük: a NASA-nak kötelessége visszatartania az információkat a kormány felhatalmazására, ha azok a nemzetvédelemmel ütköznek. Felvetődhet az is, hogy az ősi múltban már földönkívüliek látogathattak meg minket a Marsról, amíg aztán ki nem pusztították egymást. Talán egyszer majd kiderül az igazság, amikor az ember majd fizikailag is a Marsra léphet, és megkezdődhet annak régészete, ásatása; addig is maradnak számunkra a sokat vitatott kétértelmű képek és a repkedő ufók.

(Megj: az exopolitkában folyamatosan felbukkanó emberek, akik azt állítják, hogy a Marson harcoltak évtizedekig valamiféle Titkos Űrprogram keretében számomra hiteltelenek. Történeteik tele vannak ellentmondásokkal, paradoxonokkal, ostobasággal, ezért nem is tárgyaltam őket külön.)

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.
Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.